Sydney Shatterdome

Nem kérdezek rá senkinél a lány tartózkodási helyére. Egyszerűen csak járom a bázist, céltudatos léptekkel haladva. Először a vezérlőnél nézem meg, aztán a kabinok környékén, a kantinban, az edzőtéren, végül a fejlesztési részlegen. Ahogy a labor ajtaja elé érek, betekintek ablakán, és meg is látom Őt. 3Ds tervrajzok közt ügyködik. A vázban egy jeagert ismerek fel.
Benyomom a nyitógombot, így a vaskos szerkezetű fémajtó széthúzódik előttem. Belépek a laborba egyenruhás valómban. Glasra pillantok, majd nem zavartatva magam, komótos sétába kezdek, nézelődve a kütyük közt, végigtekintve a teremre kivetült képen. Hosszú karjaimat lazán lógatom bár, tartásom egyenes, fejem felszegett, lépteim magabiztosak.
- Említett egy szimulációs rendszert. - térek egyből a tárgyra, a lány felé fordulva. Kijelentésem egyben kérdés és felszólítás is. Azt akarom, hogy beszéljen róla. Hogy részletezze, mi is ez. Várakozón mérem végig.

Rezzenéstelenül nézem tovább, ahogy megköszöni a mérkőzést, és felkel, hogy induljon. Ám visszafordul még a kilépés előtt, és megemlít valamit. Egy szimulációs rendszert. Driftelni Jaegeren kívül? Hallottam már ilyesmiről. Elcsigázva mérem végig szavai közben, és bár sem testbeszédem, sem vonásaim nem tanúskodnak róla, az agyam még lázasabb munkába kezd, mint előbb. Főleg, ahogy csak így hanyagul bedobja, hogy lehetnék a partnere a teszt során. Vagy úgy. Értem már. Sejtettem, hogy van velem valami terve.
Ahogy távozik, összevonom szemöldököm, elnyílt ajkakkal meredve le a padlóra. Szemeim ide-oda járnak, mintha valami szöveget olvasnék le a tatamiról, holott a gondolataim azok, amik ilyen sebesen cikáznak. Megmasszírozom aztán tarkóm, szedem a sátorfámat, és már ott sem vagyok.

Nem nagyon figyelek a másnap kora délutáni megbeszélésen, amelyen a tárgyalóteremben veszek részt néhány másik főtiszttel és a parancsnokkal. Csak pislogok az érintőképernyős asztalfelületre, kezeimet összekulcsolva nyugtatva ölemben, hanyag terpeszemben ülve. Szórakozottan simogatom aztán számat, felkönyökölve székem karfájára. Nem bírom kiverni Glas felvetését a fejemből. Nem mintha egyébként a Jaeger vezetésébel kapcsolatos újabb összetűzésemet a parancsnokkal ne Ő idézte volna elő. Amit az izomagy rangernek mondott az edzőtéren, az indította megint el bennem ezt a gondolatsort, amelynek a vége mindig az, hogy megpróbálok bejutni a pilóta programba. Most azonban ezzel az újabb előhozakodásommal mintha végleg kiakasztottam volna Bradfordot. De ha bebizonyítanám, hogy képes vagyok driftelni egy partnerrel...
Áh, végre vége a tárgyalásnak. Sebesen emelkedem fel a helyemről, rántok egyet fekete uniformisom kabátjának, hogy ne gyűrődjön övem vonala fölött, aztán már viharzom is ki. Előkerítem Glast.

Próbálkozik még, de végül csak feladja. Nagyon helyes. Még a mosolya sem zavar. Élvezem kicsit a pillanatot, majd elengedem a nyakát egy fújással, és felegyenesedem. Végignézek még rajta, majd lesétálok a tatamiról a holmijaimhoz. Megtörlöm izzadó tarkóm, arcom, majd vállamra dobom a fehér anyagot, és kibontom vizemet, pótlom az elvesztett folyadékmennyiséget. Pár korty után egy sóhajjal, emelem el számtól a palackot, és odatekintek Glasra.
Elgondolkozva nézem Őt, hagyva merengő tekintetem kalandozni rajta. Nagyon sok minden kavarog a fejemben. Soha nem volt még részem ilyen párbajban. Ennyire kiegyenlítettben. Az esetek 70%-ában simán leverem az ellenfelet, legfeljebb játszom vele kicsit; 10%-ban dolgozzuk egymást egy darabig, mielőbb legyőzöm; 15%ban alaposan lefárasztom őket, mire legyőznek; 5%ban pedig nem telik bele sokba, és eszetlent koppanok. Na a lánnyal való összecsapás most jól beleköpött ebbe a statisztikába. Kezemet csípőn tartva állok a pályaszélen, hátratúrva csapzott hajam, és törölve még egyet homlokomon alkarommal.

Dühödt tekintetem nem ingerültségnek köszönhető. Pusztán a harc heve torzítja vonásaimat, csal ilyen éles fényt a szemembe. A lány megelégeli kiegyenlített, végeláthatatlan csatánkat, és kihátrál belőle, hogy máshonnan közelítse meg. Leeresztem lábam mellé botom, és végigtekintek rajta, figyelemmel kísérve, mire készül. Ahogy leteszi fegyverét, és így lép vissza elém, magam is eldobom botomat, ki a küzdőtérről. Hát legyen. Nem féltem a lányt, de ez kemény lesz. Hosszú lépteimmel hamar előtte termek, máris indítva egy ütést, Ő pedig hárít. Pusztakezű harcunkra eleinte ugyanaz jellemző, mint a fegyveresre. Hamar kiismerjük egymást, mintha mindig ismertük volna, és álljuk a másik ostromát, könnyen indítunk új akciókat. Hasonló mértékben fáradunk, de mindketten meglehetősen kitartóak vagyunk. Részemről finom verejtékben úszom már, ruhám rám tapad kissé. Nyögünk, fújtatunk, olykor tompa üvöltés szakad ki torkunkból.
Hiába tetszik harcunk, hiába találom roppant élvezetesnek: férfi vagyok, így már az elejétől a kielégülést várom. Úgy döntök, itt az ideje. Tekintetem teljesen elborul, tartom még az ütemünket egy darabig, ám hamarosan felmordulok, és az eddig diktált tempón kívül esően, meglepetésszerűen lendítek egy kegyetlen nagy ütést, amit be is viszek a gyomorszájba. A lány görnyedését, pillanatnyi előnyömet kihasználva, torkon ragadom, és egy kiáltással hanyatt vágom a földre. Nagy kezem rajta tartom, leszorítva, vicsorítva lefelé a legyőzött ellenre. [x]

Véget ér az éppen zajló küzdelem a pályán, így az eddigi foglalók szépen kiszállingóznak a teremből. Megérkezik az ellenfelem. Biccentek egyet Audleynak a kis gyakorlatunk zárásául, hiszen jelenésem van. Lerakjuk a kardokat, és katona társam úgyszintén elhagyja a helyszínt. Magunk maradunk Glassal. Oldalvást tekintek el felé némán, miközben felveszem botomat. Forgatom kicsit kezemben, így sétálok a tatami felé mezítlábas, szilárd lépteimmel. Tekintetem áldozatomra függesztve tartom, mint minden rendes ragadozó. Még a kötelező ívet is megteszem, felmérve a terepet. Nem egyenesen irányulok felé. Körözök, mint egy cápa, kerülök, mint egy oroszlán. Járásom egészen puha. Megállok aztán vele szemben, a tatamira lépve. Lendítek még párat botomon, csak hogy ráérezzek a fogására, súlyeloszlására, aztán megállok, egyenes tartással, magam mellett fogva fegyveremet.
Egymás szemébe nézve vesszük fel kezdő pozíciónkat. Elég különös látványt nyújtunk. Én a magam jelentős méreteivel, markáns ábrázatommal, Ő pedig kis termetével, egyedi jellegzetességeket felvonultató arcával, testével. Lopva tanulmányozom csak forradásait, egyéb sérüléseit. De ennyi bőven elég. Rajtam is akadnak hegek bőven, így a bal felkaromon egy feltűnőbb példány, azonban a kirívóbbakat fedi most ruhám.
Megindítom a támadást, megvillantva szemem. Az eddigi finoman feszült, készülődő nyugalmat felváltja a lendületes küzdelem. Villámgyors mozdulatok, a botok suhogása, harci nyögéseink. Meg kell mondjam, erre számítottam. Az alapján, amit a lány edzéséből láttam és amit mesélt nekem, pont így képzeltem ezt az összecsapást és az Ő technikáját. Jóval fürgébb nálam és gyakran fordítja ellenem saját erőmet. Az Ő légies iramát és ügyességét kiegyenlíti az én precizitásom, energiáim összpontosítása, gyilkos sújtásaim. Noha természetesen nem kímélem. Se mert nő, se mert kisebb, se semmi másért. Ő most ellenfél. Ekként kezelem és csak is ekként. Egyelőre. De ahogy nem találunk egymáson fogást, ahogy botunk csak a másik botját éri és testét megközelíteni se tudja... lassan mintha valami egészen más vezérelné tetteimet. Eltorzult arccal, bőszült hévvel járom tovább a lánnyal erőszakos táncomat.

Reggel megtartom a rangereknek az edzést, felkeresek még pár tisztet egyeztetésekre, aztán sport kesztyűs, ujjatlan fekete pólós, melegítőnadrágos valómban érkezem a kwoon szobába. A hivatalos küzdőtérre, ahol a bemutatókat, válogatók is tartják. Leveszem a cipőm a bejáratnál, és mezítláb sétálok be. Tart még egy másik mérkőzés, addig részemről a szélen, egy beugróban nyújtok. Összeakadok az egyik bajtársammal, Audleyval. Beszélgetésbe elegyedek az átlag magas, szakállas zászlóssal, majd ahogy szóba kerül néhány lefegyverezési technika, el is veszünk egy-egy rövidebb kardot, és íves mozdulatokkal elpróbáljuk, félre vonulva. [x]

Bekapja a kanalat, nem teketóriázik. Rezzenéstelenül, tanulmányozón figyelem minden mozdulatát. Miután visszahajolt, és véleményezte a pudingot, egy ideig még tartom a kanalat ugyanúgy, és csak nézem Őt, majd magam is nekilátok az édességnek. Ismét mintha mi sem történt volna.
Ahogy befejeztem az ebédet, megtörlöm a szám, összepakolom a tálcám, és felpattanok. A búcsúzkodással nem fáradok, ahogy máskor sem. Úgy hagyom ott a lányt, mintha semmi közöm nem is lenne hozzá. Semmi köszönés, semmi jókívánság a nap további részére, semmi találka paraméter nyugtázás. Hiszen megvan a helyszín és az időpont is, nem? Tovahaladok hát az étkezők között, magár a hagyva a lányt az Őt méricskélő tekintetekkel.

Ahogy a pudingom után nyúl, csak odatekintek kezére. Egyszerűen magam elé veszem a pudingot, amit megkaparintani kívánt. Vetek Glas felé egy éles kis pillantást, majd megmerítem kanalam a vaníliás édességben, és a tálcám mellé könyökölve, lazán felé nyújtom. Most rajta a sor. Csakhogy az én arcomon nincsen csábító mosoly. Az én arcomon hatalmaskodón táncba hívó mosoly van. Gyere kislány, harapj csak rá!
De mégis... mi a frászt művelünk egyébként? Nem tudom. Fogalmam sincs. Olyan abszurd az egész helyzet. Nem szokásom így cicázni nőcskékkel. Csak beállítok hozzájuk és megdöntöm őket. Ez ennyire egyszerű. Nálam ez a nagy romantika. Azonban... hiába meglehetősen erotikus és izgalmas az, amivel most itt az ebédlő közepén szórakozunk, ez sem előjáték. Legalábbis nem a szexhez. Vagy nem feltétlenül csak ahhoz. Sokkal inkább az összecsapásunkhoz és úgy egyáltalán a továbbiakhoz. A kialakuló viszonyulásunkhoz.
Érdekes mód nem járatom ilyeneken az agyam. Apró kis érzésként villan csak belém, hogy ez nem szokványos. Hogy nem tipikus a most tanúsított viselkedésem. Néha valaki el-eltekint felénk, és általában arra gondolnak, hogy szegény lány nem tudja, mibe sétál bele. Közben persze figyelemreméltónak találják a merészségét. Mint amikor valaki vadhúsba göngyölve lép az oroszlán ketrecébe.

Érzem a tekintetét, miközben diktálom magamba ebédemet. Hiába eszem nagy hévvel, minden falatot alaposan megrágok, nem falok. Úgy semmi értelme nem lenne. Funkcióját veszítené a táplálékbevitel. Néha közben körbetekintek kicsit a környező asztalokon, vagy távolabb a térben. El se hiszem, hogy a lány is ilyen szép csendben eszegeti a...
~ Egy kis mousset?
Gondolhattam volna. Eddig tartott a nagy nyugalom. Rávonom tekintetem, és a felém nyújtott kanálra. Ez most komoly? Nagy firma ez a csajszi, az biztos. Kikezd velem mindenhogy, ahogy csak tud. Határokat feszegetve, vagy épp játékosan, máskor harcba hívva, hol pedig szexuálisan. Tekintetem közte, meg a kanál közt járatom.
Leteszem késemet, és ráfogok a csuklójára, mert kitelik tőle, hogy elhúzza a kezét, mielőtt a szám a moussehoz érne, aztán meg kikacagna. Ahogy biztosan tartom így már magamnak a felkínált édességet, szemét fürkészve hajolok rá a kanálra, és kapom be a csokoládés falatot, hátrahúzva aztán fejem. Elengedem kezét, és megnyalom a számat, visszadőlve egyenes tartású ültömbe, egy pillanatra se véve le Glasról a szemem. Iszom egy korty vizet, mint mindig édesség után, majd folytatom az étkezést, mintha mi sem történt volna.

Amint beszélni kezd hozzám, lenézek tányéromra, és nekilátok enni. Így hallgatom, csak hanyagul nézve rá olykor. Ha most komolyan elemezni fog engem, nem állok jót magamért. De aztán fordít egyet a dolgokon, és a saját lehetőségeit kezdi taglalni. Bocsánatkérés. Az mondjuk nem volna hülyeség. Ám ahogy halad tovább, az újabb variáció még inkább elnyeri a tetszésem. Noha ahogy a felnyársalósdihoz érünk, rágásom lelassul, és valamivel direktebben engedem rá tekintetemet. Csak így a bugyijába invitál?
Ahogy azonban átnyújtja az asztal fölött a tabletét a listával, világossá válik, hogy harcra célzott. Nem mintha ez kizárná a szexre való utalást. De elég gyorsan vált az agyam, ahogy arra gondolok, megmérkőzhetnénk. Néhány pillanatig fürkészem csak az időpontokat, bejelölök egy holnap délelőttit, és visszaadom neki a gépét, hogy aztán folytassam néma, lendületes érkezésemet.

Nincs kedvem ehhez az egészhez. Látok pár üres helyet, de nagyon zsúfoltak az asztalok. Kicsit lassítok a keresgélő sétálgatásban, amikor Glas megy el mellettem, hozzám szólva kacéran, és nemes egyszerűséggel kicseréli a mousseját a pudingomra. Szemöldököm felszökik, és csak nézek utána. Mi a faszt képzel ez a lány? Lenne kedvem hozzá vágni a nyomorult mousseját, de csak felszívom mellkasomat levegővel, lehiggasztva magamat, és visszanézek a pultok felé, de látom, hogy a puding elfogyott. Rohadt életbe már!
Egy fújtatással megindulok arra, amerre a lány ment, felcaplatok a lépcsőn, döngő léptekkel. Felmérem a terepet, és hamar kiszúrom Glast egy viszonylag levegős asztalnál. Megindulok felé, szinte lecsapom elé a tálcámat, majd visszacserélem még érintetlen tálkáinkat, és levetem magam vele szembe, úgy meredve rá közben, mintha mindjárt beleszúrnám a kezébe a villámat. Még akkor is rajta tartom a tekintetem, amikor megragadom evőeszközeimet. Kurvára nem vagyok hozzászokva, hogy így poénkodjanak velem meg az ételemmel. Vagy bármimmel.

Folytatom az ugrókötelezést, míg rendesen ki nem hajtom magam. Csak úgy fürdöm a saját izzadtságomban. Megtörölgetem kicsit magamat, járkálva az üres teremben, majd mikor már ismét viszonylag rendesen lélegzem, az egyik álló boxzsákhoz vonulok. De kesztyűt nem húzok. Mármint a rajtam lévő ujjatlanon kívül. Püfölni kezdem a zsákot. Egyre keményebben, vállból indítva az ütéseket. Torz arccal nyögök, ahogy egyre inkább belelendülök. A bütykeim már felrepedtek, de nem zavartatom magam. Hosszú percek múltán állok csak le, zihálón nyomva homlokom a zsáknak, megfogva két oldalát véres kezeimmel. Így maradok kicsit, majd megyek rendbe tenni magam egy kissé, mire jönnek azok a szerencsétlenek.

Nem vagyok éhes, de az energiabevitel fontos. Kék pólóban, fekete nadrágban, bakancsban érkezem meg a kantinba. Tudom, hogy egyesek rossz szemmel nézik, hogy nem egyenruhában flangálok a küzdőtéren kívül, de pont nem érdekel. A tárgyalásokat, megbeszéléseket, hivatalos összejöveteleket megtisztelem az uniformissal, de különben nem vagyok hajlandó itt piperkőcködni. Anélkül is tisztában vannak a rangommal. Aki meg nincs, azt úgyis hamar tájékoztatom.
Elmarok egy tálcát, evőeszközöket dobok rá, és már török is előre, hamar felpakolni magamat a mai ebédemmel. Ahogy az édességes pulthoz érek, és tekintetem a moussera téved, elhúzom a számat, majd felkapok egy vanília pudingot, és megyek helyet keresni.